2025 - köszönöm
Minden évben írok összegzést az évhez. Nincsenek nagy gondolatok, csak hála és néhány személyes, nekem fontos momentum. Tarts velem.
2025 életem egyik legjobb éve volt. Hihetetlenül gazdag, hihetetlenül áldott. Próbálom befogni az utat, amit bejártam.
Látom magam januárban, ahogy a fél éves kisfiamat aggódva hagyom az apukájára két órára, vajon jól lesz-e, ha nem szopizhat ilyen hosszan. De érzem, hogy mennem kell, mindkettőnk érdeke, hogy a kórházi pszichológus segítségével helyre tegyem magamban a születése történetét, legalábbis haladjak ezen az úton. Látom magam akkor is, amikor elérünk egy áttörést, amikor képessé válok a veszteséglistám mellé egy “ezt kaptam, ezzé váltam” listát is megírni a naplómba.
A tavasz ajándéka volt az önkéntes szoptatási segítő kurzusok elvégzése. Nagyon szerettem, nagyon élveztem. Sok mindenben finomította a gondolataimat, kinyitott bennem új utakat és adott egy kompetencia érzést. Önkéntes szoptatási segítő lettem. Ez nem minden, de valami. Megvannak a korlátai, de ezeken a kereteken belül magabiztosan mozgok. Ezt éreztem.
Mindeközben kipróbáltuk a Ringató foglalkozásokat, cseresznyét szedtünk egy barátnőméknél és amúgy is, sokat üldögéltünk náluk a nagy fa alatt. Emlékszem, amikor végetért a nyár, éreztem, hogy mennyire fog hiányozni az a semmi extra, mégis boldogság, amit ott mindig átéltem. Rebekáéknál amúgy is nagyon otthonos lenni. Azt írtam neki, hogy “meleg van, szeretnek és enni adnak”, ez az élmény náluk lenni.
Nyár. Végtelen fűben fekvés, homokozás, strandolások, játszóterezések. Annafürdő.
És három nap Angelinával, egy mexikói bábával. Az ölébe ültetett, hogy megmutasson egy vajúdástámogató technikát. Aztán megölelt, a karjára fektette a fejem és egy dalt énekelt: “Szent testem megnyílik, gyermekem születik, megnyílok, megnyílok.” Óriási kontraszt a műtő hidegségéhez, neonfényéhez képest, ahol a gyógyszerektől, stressztől irányíthatatlanul remegő testemet felnyitották.
Ősszel már egy másik, hazai bábától tanultam, Bóni Tündétől, a gyermekágyról, dúlaságról, jelenlétről. Ez a néhány nap is új utakat nyitott ki bennem és felszabadított sok mindenre.
Mindeközben a kisbabámból egy járni tudó, beszélő kis ember lett. Nekem a gyermekágy, a kisbabás hónapok nagyon kedvesek voltak minden nehézségükkel együtt. Azt éreztem, hogy ebből soha nem lehet elég, még nagyon sok kisbabát szeretnék. A totyogós korszak jobban megcibál, napi szinten fog el az érzés, hogy vajon fogok-e még akarni gyereket valaha. Közben pedig legszívesebben minden “hogy vagy?” kérdésre ódákat zengenék a kisfiamról. Őszintén kíváncsi vagyok, hogy végül kivé is, milyen anyává is válok majd, ha van egyáltalán ilyen megérkezés. Vagy ez már egy örök transzformáció marad?
A testemmel is mintha szorosabb szövetségem lenne, mint korábban. Ősszel volt egy éve, hogy hegkezelésre járok egy fantasztikus szakemberhez, akivel ma már jóval több módon dolgozunk a testi egészségemen, mint a hegem területén. Nagyon hullámzó a teljesítményem, néhány hétig rendszeres vagyok és kitartó, aztán jön valami, rossz éjszakák, programok, bármi és kezdhetem elölről. De a mélyén már van valami olyan elköteleződés magam felé, ami miatt érzem, hogy jó lesz ez, hogy haladok afelé, hogy ne egy örökös újrakezdésben legyek a testemmel.
És akkor ott vannak a légzés ajándékai, a találkozás a kakaóval, a családi nyaralásunk, nagy beszélgetések barátokkal és a női kör, ahol a barátnőim szoros ölelésében írhattam új történetet sok sebemre.
Annyi kisebb-nagyobb gyöngy, hogy a markomba gyűjteni is nehéz őket.
2025-ben is voltak mélypontok, újratervezések, konfliktusok, nehézségek, meg nem valósított tervek, csalódások. És ez így van jól.
Most már jó néhány napja valami köztes időben érzem magam, 2025 számomra véget ért, de még várom, hogy a naptár is átforduljon 2026-ra. Ebben a lebegésben érzem a hálát mindezért és az ezeken túli dolgokért és közben félek elengedni ezt a bőséget. De közben mégis érzem már magamban a zsizsegést, ahogy felszakadozott a felhőzet és megérkezett a napsütés a hideg télbe, bennem is növekedésnek indult a fény, a tettvágy, a kíváncsiság. Bármit is tartogatsz 2026, várlak, tudni szeretném, hogy mik a terveid, de hidd el, nekem is vannak, és ha csak a felük megvalósul, már fantasztikus évünk lesz.
Nektek is kívánok szépségben, melegségben, örömben, önazonosságban és szeretetben bőséges új évet! Köszönöm, hogy velem tartotok és megosztjátok, hogy ti hogyan zárjátok ezt az évet.